Annyiszor agyalok azon h miért nem lehet minden ugyanolyan mint régen volt?Miért nem lehet egy boldog családom?Miért veszekszik folyton mindenki,mindenkivel?
Ócsárolják egymást az emberek,rokonok...akik valamikor szerették egymást...most úgy néznek egymásra mintha gyilkos lenne a másik...ez borzasztó egy gyereknek.Nemcsak végighallgatni...de látni is.Az utóbbi egy évben nem telt el olyan nap mikor ne szidták volna a rokonok egymást.az bántott nagyon mikor anya és a nagyszüleim apát szidták.Mindenhez 2 ember kell.Nem csak apa a hibás azért h a válásig eljutottak.Nem csak ő kellett hozzá.És gyerekes dolog a másikat vádolni.Ujjal mutogattak egymásra.Mintha a másik hibája lenne ez a dolog.Mindketten hibásak...csak szerintem nem akarták belátni...jobb volt inkább egymás agyát felbaszni.Végigüvölteni minden napot...úgy h én...és a hugom is végighallgattuk...és csodálkoztak h zárkózott lettem...nehezen nyitok az emberek felé és hogy nem mondok igazat?Ők érték el...csakis ők tehetnek erről.
Nem előttünk kellett volna lejátszani a dolgokat.És nem engem kellett volna felkérni pajzsnak.Ha apa szólt be anyának nekem kellett megvédenem anyát...és ugyanez fordítva..és ezt elvárták tőlem.Annyira bánom hogy akkor...nem mondtam meg nekik h ezt kurvára nem így kéne...
Szal teljesen kész vagyok...mindenkinek van egy boldog családja...csak nekem nincs...és a szemem láttára hullott szét a családom.Ez az egész mindenkit megviselt...engem is.Nem vagyok olyan mint régen.Borzasztóan zárkozott lettem....nem nyitok az emberek felé....félek hogy esetleg "otthagynak" és vége lenne mindennek egyszer...úgy mint ahogy a családomban történt.Ezért inkább nem ismerek meg új embereket.Persze ezekről a dolgokról nem szívesen beszélek.
És lehet h más gyerek ezen könnyen vagy könnyebben túllép...nekem...még közel 1 év alatt sem sikerült.....és szerintem nem is fog.Az meg még rosszabb mikor anyu arról beszél hogy hű de jó pasit látott....nekem nem kell egy új apa...egy van és ennyi....őt szeretem és ő az én apukám...nem kell "harmincvalahányéves" fasz aki kitudja hogy mit akar...persze tudom h anya is boldog akar lenni...de én úgy érzem h nem tudnám elfogadni h összejöjjön egy hapsival aki esetleg ide is költözzön....és még kitudja h mi lenne.....kizárt dolognak tartom.Arról meg ne is álmodjon h én apának vagy ilyesminek szólítanám....
És a legrosszabb...mikor anya azzal "viccelődik" h apa majd felszed vmi csajt....hát ....akkor vissza kell fognom magam h ne szóljak be....ha elváltak akkor hagyja már békén....nem kell vele poénkodni.Mert ez rosszul esik nekem.
Amúgy az elmúlt pár év alatt most kezdem igazán érezni h apa szeret.Talán ez az egész felnyitotta a szemét h elveszthet minket.Még jó h közel van...és bármikor elmehetek hozzá.Am mostanában anyával nem jövök ki túl jól....nemtudom h ez miért van...pedig én próbálok normális lenni....ezekszerint nem csak én változtam....rossz irányba...hanem más is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése