találtam 1 rohadt jó számot....nagyon megszerettem....a szövege...:$ júj :$
http://www.youtube.com/watch?v=HtFbjJy-2KU

"Addamz:
Utolsó oldalak a naplómban,egy időszaknak vége,
De mindig előjön a csábításod csalfa fénye.
Még nem vagyok elég erős,pedig nemet kell mondanom
Érzem, hogy már így is sikerült mindent elrontanom.
Túl sok volt már,örökös tévedések megvetések,
Elfedett és elfelejtettek érzelmek és szenvedések[...]
Álmomban láttalak,mentem utánad,előttem futottál,
El messzire tőlem,de mégis hozzám jutottál.
Keresem ami elveszett elment tőlem máshova,
Rohanok azután ami talán nem lesz az enyém soha...

Refrén:
Egy úton Te meg én,egy szív egy test egy lélek,
Bárcsak éreznéd mit érzek bárcsak tudnád miért félek!
Miért hagylak egyedül,miközben nem engedlek el,
Bárcsak tudnád,hogy rajtad kívül más nem érdekel!!!

[...]Örültem,ha láttam,hogy nevetsz azon,miket írtam,
És ha szomorú voltál,akkor én is veled sírtam!
Tudom, hogy én hibáztam mert a tetteimmel várok
Vagy cselekszem mielőtt még biztos talajon állok.
Tudom,hogy hibáztam,de kérlek hagyjad meg a reményt
Hogy nincs még vége mindennek és kaphatok egy esélyt!
Magamra maradtam, és ez a pár sor most a búcsú,
Örökre bennem élsz, viszont az útunk még hosszú.
Bárcsak éreznéd, hogy Te vagy akit szívem mindig keresett.
Búcsúzom naplóm, de talán jön majd egy újabb fejezet!"

Annyira jó szám <3

Holnap megyünk Érdre...jólesz megint...csak...kár h nem jön a ... =( pedig jó lenne...mondjuk igazából még beszéltem meg vele...de sztem nem jön....kár...pedig ha jönne akkor legalább nem uncsiznék =) :$

Am neten találtam tök szép történetet:

"Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét... Ő rámnéz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond barátom. Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátnőjével. Én megvigasztalom, ő átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámmosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és helyesebb, az arca, gyönyörű. Az utolsó nap ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt... Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom:
Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom!"