Megint...vagy még mindig...mind1 hogy fogalmazok..a lényeg ugyanaz.
Depresszió.
Más nem is jellemző erre a kibaszott életemre.

Hiába teszem fel magamnak a kérdést:"Miért nem lehet nekem is normális életem?"
Túl sokat kérek?
Miért nem lehetek boldog?
Miért van az hogy amint kilábalnék valami rosszból jön egy másik?
Miért,miért,miért?

Én nem tudom hogy mit kéne még tennem...
Így nem fog sokáig menni....

Részlet egy levélből:

Mindketten tudjátok..hogy milyen nehéz időszakon vagyunk túl...és téged is megviselt..tudom...mikor itt sírtál nálam a konyhában..mert azt hitted valami bajom van.beteg vagyok...és segítség kell..
"A bipoláris zavar vonatkozásában a kevert fázis egy olyan állapot, ahol a mánia és a klinikai depresszió tünetei egyaránt jelen vannak (például nyugtalanság, szorongás, agresszivitás, zavarodottság, kimerültség, álmatlanság, ingerlékenység, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, félelem, paranoia, üldözéses téveszmék, felgyorsult beszéd, rohanó gondolatok és dühroham).
A kevert fázisok többnyire a legkevésbé stabil fázisok (negatív hangulatok könnyen megjelenhetnek, de hamar el is múlhatnak) magukban foglalhatnak pánik rohamokat, rombolási hajlamot és öngyilkossági kísérletet. Egy hosszabban tartó kevert fázisban a beteg érzelmi fájdalma olyannyira súlyosbodhat, hogy egy pont után fizikai fájdalommá válik, mely sok beteget öncsonkításra késztet, mint vágás.












Ha a biopoláris zavarral küzdő beteg nem kap időben orvosi kezelést,állapota egyre súlyosbodik,idővel a hangulatok már egy napon belül is váltakozhatnak.Ennek a helyzetnek pedig legsúlyosabb következménye az öngyilkosság.Minden tizedik biopoláris beteg öngyilkosság kövezkeztében hal meg."
Nem én tehetek arról ha hirtelen elmegy a kedvem mindenről..és így talán nektek ez furcsa..és lehet h nem is értitek meg...de egyszer csak jön egy érzés..és elmegy a kedvem mindentől..máskor meg tök happy minden...én tényleg nem tehetek erről.
Így jártam...
A pasikról meg annyit hogy minek jöjjek össze valakivel aki majd 1 hóap után annyit mondd hogy szia? és akkor kezdődik minden előről...előjön az összes tünetem...és ebbe beleőrülök...
Úgy érzem h megint kezd minden ugyanolyan lenni mint kb 3 hónappal ezelőtt...mikor kb úgy kelek fel h élni sincs kedvem...egyedül ti vagytok nekem...senki másra nem tudok ilyenkor támaszkodni.Te nem tudod milyen az..mikor próbálsz vidám maradni...de tudod h úgyse fog menni...mert tényleg ezt érzem már...hogy egy nagyon nulla vagyok..semmi más.Az égvilágon senkit nem érdekel az hogy mi van velem...csak téged.Csak te voltál az..ki átjött hozzám...és sírt...őszintén...és elmondtad h félsz h bajom esik...
De kezd elegem lenni magamból...az emberekből...az utálókból...
Azt se tudom h most miért sírok..megint jön ez a faszság...áh...irritáló...Faszkivan....szórakozik velem..azis kurva jól esett....mikor azt hittem minden rendbe jön és talán boldog leszek...mindegy...
Néha úgy érzem jobb lenne mindenkinek ha ne lennék...gondolom sok ember örülne."

Mikor ezt a levelet írtam...mondhatni hogy ekkor voltam teljesen padlón.
Semmi és senki nem érdekelt.Mindenkit leszartam csak az volt fontos nekem,az az egyetlen személy aki mindvégig mellettem állt és segített ha baj volt.
Nagyon bánom h ebben az időszakban mindenkivel bunkó voltam.Talán ezért van az hogy sírhatnékom támad mikor arra gondolok h anya vagy apa nem kapja meg tőlem azt a szeretetet amire egy szülő vágyhat a gyerekétől.Sőt helyette mit kap?Bunkó,pofátlan beszólásokat,egy javíthatatlan gyereket látnak akin nem tudják hogy hogy segítsenek.Borzasztó lehet egy szülőnek ez.És nagyon sajnálom őket h ilyet tettem velük :/
De sajnos visszacsinálni nemtudom :S

Hát...most jólesett ezt így mind leírni...kicsit jobban érzem magam.
V. is jobb kedvre derített :)
Remélem holnap javul egy picit a kedvem.

Nah de lépek
Jóéjt mindenkinek
PusziPá